A húsvét a tavaszvárás ünnepe is. Az ünnep neve más-más nyelveken eltérő jelentéssel bír, közös azonban bennük a héber „pészah” név, ami kikerülést, elkerülést jelent. Korábbi időkben, a zsidó vallási ünnep az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepe volt. Ma már a húsvét a „pészahhal” ritkán esik egybe. A húsvét azonban egybeesik a tavaszi nap-éj egyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, melynek fontos elemei a feltámadás, az újjászületés. A niceai zsinat i. sz. 325-ben szabályozta a keresztény ünnepek rendjét, ekkor vált el a két ünnep ideje. A húsvét angol neve, „passover”, mely átrepülést jelent, gyakran használják az Easter elnevezést, mely a német Oster szóra hasonlít.
Eredete Ostara az alvilág úrnőjének, ünnepéhez köthető, mely a tavaszi napéjegyenlőség idején volt, az East, a kelet szóból származik, mely a napfelkeltére utal. A húsvéti ünnepkör mivel nem minden évben esik az év ugyanazon napjára (naptár szerint) a mozgó ünnepek közé tartozik. A Nap és a Hold mozgásától függ a dátum (a héber naptárhoz hasonlóan). Húsvét napja, az 1582-es egyházi szabályzat szerint, a tavaszi holdtölte utáni első vasárnapra esik: március 22 és április 25-e közé Nagypéntek Krisztus megostorozásának és kereszthalálának a napja. Nagyszombat este körmenetekkel emlékezik meg a keresztény világ arról, hogy Jézus harmadnap, húsvétvasárnap hajnalán feltámadt.
Szimbólumai...
Vannak olyan növények, állatok, ételek, melyek nélkül nem ünnep az ünnep.
A tojás
A tojás az újjászületésének, a termékenységnek legősibb jelképe. Húsvétkor nélkülözhetetlen a tojásfestés, az ünnepi asztalról pedig a főtt tojás. A tojásfestésnek komoly hagyománya van hazánkban. (Bizonyos településeken) A tojásfestésnél leggyakrabban használt szín a piros, melynek komoly jelentéstartalma van. A piros színnek védő erőt tulajdonítottak. A tojások piros színe Krisztus vérét jelképezi. A tojásfestés, tojásdíszítés világszerte elterjedt szokássá vált. A tojások kezdetben egyszínűek voltak, pirosas színüket növényi festőanyagoktól kapták. Később vált „divatossá” a díszített tojás. A díszítést viasszal vitték fel a héjra, melyet festés után lekapartak. Díszíthették szöveggel, névvel, titkos üzenettel, vagy éppen keresztény jelképekkel. Magyarországon a díszes tojás ajándékozása a húsvéti locsolkodáshoz köthető.
Bárány
A legősibb húsvéti jelképek egyike a bárány. A bárány eredete a Bibliához köthető, ugyanis a zsidók az Úr parancsára bárányt áldoztak és az állat vérével kenték be az ajtójukat, ezzel óvták meg magukat az Úr haragjától. A húsvéti bárány tehát Jézust is jelképezi. Másrészt a zsidók Egyiptomból való kimenetelük alkalmával bárányt áldoztak a jeruzsálemi templom oltárán.
Barka
A barkáról a családok azt tartották, hogy gyógyító erővel rendelkezik, ha a tűzhelybe dobják, akkor megvédi a ház lakóit a betegségektől és a bajoktól. Másrészt torokfájás esetén alkalmazták a barka virágát.
Nyúl
Nincsen húsvét nyúl nélkül, de vajon mit jelképez ez a kisállat? A tavasz a termékenység ünnepe, erre utalhat, hogy a nyulak szaporodása igen gyakori. Másrészt a nyúl éjjeli állat, ezért az esti Holddal is összefüggésbe hozható, mely égitest szintén a termékenységet szimbolizálja. Nyúl és tojás kapcsolata kutatások szerint,germán hagyományok szerint, Ostara legendájában jelenik meg, mely szerint a nyúl valójában madár volt, s az istennő haragjában négylábú állattá változtatta. Másik eredete német szokáshoz köthető, ugyanis egyes német területeken húsvétkor szokás volt gyöngytyúkot ajándékozni. A gyöngytyúk németül „Haselhuhn”-„Hasel”. A nyúl neve „Hase”. Tehát az is elképzelhető,hogy egy félreértésből ered.
Sonka
A paraszti családoknál a téli disznóvágáskor készült a sonka, a kora tavaszi böjt időszakában volt füstölés vagy érlelés alatt. A böjt során elfogyasztani nem lehetett, így legelőször Húsvétkor kerülhetett a finom sonka az asztalra. (Azokban az időkben csak a kiváltságosoknak jutott hús az asztalára, és az sem minden nap)
A locsolkodásról
A locsolkodás húsvéthétfőn szokás, a hagyományok szerint, a víznek tisztító, megújító ereje van. Bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodásnak, Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket.