Hiába tűnik szinte végtelennek a mindfulness eszköztára, mégis egyre többen éljük bizonytalanságban, szorongásban és stresszben a mindennapjainkat. A krónikus fáradtság, az egészségromboló stressz, az álmatlanság és a különböző függőségek – étkezési zavarok, vásárlási és társfüggőség –, valamint a fóbiák is sokak számára jól ismert fogalmak. Azért, hogy az életünket élhetővé tegyük, a legtöbben igyekszünk találni valami olyan módszert, amely enyhülést, megnyugvást hozhat a mindennapokban.
A mindfulness csapdájában
Van, akinek a jóga, másnak a terápia és különböző önismereti módszerek vagy a pszichológia segítenek abban, hogy megismerje a saját működését, és közelebb kerüljön ahhoz az állapothoz, amit egyensúlynak nevezünk. Akik ráléptek az önismeret rögös útjára, pontosan tudják, mit jelent az élethosszig tartó tanulás, azonban fontos, hogy olyan eszközt találjunk, amely segít, máskülönben könnyen elveszhetünk a mindfulness világában. Jelenleg több mint 1300 módszer létezik arra, miként lehetünk a jelenben, hogyan engedhetjük el a múlt sérelmeit, és miként ne görcsöljünk a jövőnkön, tartva a legborzalmasabbtól. Vagyis akár azon is elkezdhetünk szorongani, hogy a legjobb módszert választottuk-e.
Könnyen eshetünk abba a csapdába is, hogy az életünk gyakorlatias oldalát elfelejtve a fejünkben kezdünk el „élni”: a ló spirituális oldalára átesve minden történést megmagyarázunk magunknak, miközben az életünk nem halad előre. Franciaországban, Svájcban, Olaszországban, Spanyolországban és Portugáliában sokan a szofrológiában találták meg a saját békéjüket, amellyel az ígéretek szerint nemcsak a mentális útvesztőkből, hanem fizikai fájdalmaktól is meg lehet szabadulni. Persze a szofrológiát is bekategorizálhatnánk a mindfulnessmódszerek közé, azonban a módszer mégis több: a keleti és a nyugati gondolkodás elegye.
Mi a szofrológia?
A szofrológia a keleti és a nyugati világot vegyítve jött létre, és azok számára is megoldást kínálhat, akik szeretnék növelni az önbecsülésüket, a koncentrációra való képességüket, enyhíteni a stresszt, de a spiritualitás és a hagyományos orvoslás helyett mást keresnek. A szofrológia a jóga, a tibeti buddhizmus, a japán zen, a hipnózis és a nyugati pszichológia módszereinek összefonódásából jött létre, a fizikai és a mentális aktivitást vegyíti. A módszer leginkább egyfajta dinamikus pihenésként jellemezhető, ahol a cél a nyugodt testben éber elme állapota. A szofrológia a lassú, mégis dinamikus mozgás, valamint a pozitív vizualizáció elegye: az ülő, álló gyakorlatok, valamint a gyalogos meditációk segítenek a feszültség oldásában, felszabadításában.
A szofrológiát egy neuropszichiáter, Alfonso Caycedo, egy kolumbiai orvos dolgozta ki, aki az 1960-as évek elején Spanyolországban praktizált, és alternatív terápiát keresett a PTSD-s háborús veteránok számára. Caycedo Indiában és Japánban járt tanulmánykörúton, de a nyugati gondolkodók munkásságát is ismerte, köztük egy svájci pszichológust, Ludwig Binswangeret, akinek módszerét szintén felhasználta a szofrológiában. Évtizedeket töltött a jóga, a tibeti buddhista meditáció, a hipnózis és a japán zen megismerésével, hogy megtalálja a tudatosságra ébredés lehető legjobb módját. Tapasztalatai alapján aztán a nyugati orvoslás és a keleti meditáció keresztezéseként kidolgozta a szofrológiát.
